„Az izgalmas kalandfilm megtörtént eseményeket dolgoz fel. A világ legnyugodtabb országa zord és mégis fenséges vidéken terül el. Jelenleg csak a hívők szívében él. Tibet önállóságának utolsó éveit tárja elénk a film, amely egy európai ember szemszögéből mutatja be a legendás tájat. 1939-ben, a második világháború előestéjén Heinrich Harrer, a híres osztrák hegymászó elindult, hogy megmássza a Himalája egyik legmagasabb csúcsát, a Nanga Parbatot. A világégés szele utoléri őt és társát, Petert is. Akkor még nem sejtették, hogy egy titokzatos világba csöppennek majd. Útjuk a siker magasából egy angol hadifogolytáborba vezet. Kalandos úton érnek Lhászába, Tibet szent fővárosába, ahol egyedüli idegenekként befogadják őket. A tizennégy éves dalai láma élénk érdeklődést mutat Heinrich iránt. Mivel addig nemigen fordult meg ezen a földön idegen, felkérik az osztrák hegymászót, hogy legyen a láma tanára: tanítsa angolra, földrajzra és a nyugati világ szokásaira. Az önző és arrogáns Heinrich élete is megváltozik a találkozástól...”
„ […] nemcsak tanító, hanem tanított is lesz, hiszen a film végére jelentősen átalakul (na nem kafkai módon!): a diadalittas, gőgös és arrogáns árjából egy kifinomult, érzékeny és toleráns európaivá válik, méghozzá Tibetben.” (LacMac)
"Te azt az embert csodálod, aki felér a csúcsra;
mi azt, aki lent hagyja önteltségét."
idézet a filmből
idézet a filmből
„A film maga arról szól, hogy a két kultúrkör, nevezetesen az európai és a tibeti-kínai mennyire más, de mégis számos hasonló vonással rendelkezik. […] a film kifinomult vonalvezetése, nagyszerű fényképezése és a színészek kiváló teljesítménye tette feledhetetlenné ezt az alkotást. Egyedül talán a dalai láma karaktere nem változik, mindenki másé igen és ez is igen dinamikussá teszi a művet. A filmkészítők bemutatták a mai tibeti probléma kérdését, amennyiben egy hatalmas, erős és robbanásszerűen fejlődő óriás szomszédságában mennyit ér az egyenrangúság és függetlenség.” (LacMac)
"Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot,
de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg."
Lev Tolsztoj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése